Azt hiszem, egy ideje már megkaptam az "admin" jogkört, ezért most úgy érzem, itt az ideje visszaélni vele!:D
Tehát megejtem első bejegyzésemet.
Ennek a hihetetlen elhatározásnak az az apropója, hogy a legutóbbi pénteken (2010.02.12.) olyat tapasztaltam a Schafferban, amit már talán évek óta nem. Na! Nem kell rögötn ilyen csúnyán nézni, azért mert lassan egy évtizede vagyok rendszeres visszajáró fogyasztó ebben a szorakoztatóipari egységben.
Tárgyhoz visszatérve: megtelt a schaffer. Nem tudtunk mozogni se nagyon. Természetesen, mint mindig, most is volt 1-2 nem kívánatos egyén, de szerencsére Józsibácsiról már elterjedt a hír, hogy bármikor, ha forró a talaj, tud verőlegényeket hívni. Ennél nem is kellett több (csak, hogy egyszer tényleg megtörténjen, és véresre vertek valakit a kapuig) ahhoz, hogy Józsibácsi tekintélye még az igen nagydarab állatok körében is az egekig szökjön. Így hamar el lettek távolítva, szerencsére agresszióra nem volt szükség.
De akkor kicsit elkezdem korábbról, hogy is indult a pénteki nap a Schafferban. Gavával és Andrással meg volt beszélve, hogy megyünk, így feltételeztem, hogy a szokásos 3 és fél 4 közötti időszakban toppannak majd be az ajtón. Balázzsal, aki egy új látogatója volt aznap a törzshelyünknek, már 3-ra odaértünk.
Ekkor még rajtunk kívűl egy képviselője sem volt a fiataloknak. Ennek ellenére, mi a jó kis boroskóla keretében asztalhoz ültünk, hogy italozva, és beszélgetve várjuk a többieket. A mellettünk lévő sztalnál szerintem már ekkor az a két rosszarcú fazon ült, akik később el lettek távolítva. Nem csoda, hisz az eggyik elég agresszív társalgásba kezdett velünk, míg a másik folyamatosan nyugtatta.
Nekünk sem kellett sokkal több ahhoz, hogy kimenjünk a Match-ba vásárolni, nem akartuk megvárni amíg elfajul a dolog. Ekkor már szabadkoztam a Balázsnak, hogy: "De ez nem ilyen szokott lenni, sokkal jobb a hangulat!" meg: "Sokan szoktunk lenni és akkor már tök jó!". Ekkor nem nagyon láttam a szemében a remény csillogását, szerintem elkönyvelte, hogy ez ilyen hely, és csak én lehetek olyan hülye, hogy ez a törzshelyem.
A vásárlást gyorsan letudtuk, majd mivel közben megtudtam, hogy Gava és András még legalább fél óra múlva jönnek, felhívtam Jack-et, hogy mi a mai programja. Mondta, hogy Gabornál van, menjünk mi is. Kis mesenézés és ebédelés után visszaindultunk, találkoztunk Andrással, és Kingával meg a Gavával, ahogy postára tartottak.
Beérve a schafferba a nyári szállásunkon foglaltunk helyet, amely a kinti elkerített "box" névre hallgat. Itt jó szokásom, hogy semmit nem teszek le a földre, mert már láttam rá pár példát, mik folynak ott a betonon...:D
Szóval Gabor kis takarításos akciója után elfoglalhattuk helyünket. Közben (számomra) észrevétlenül egyre többen lettek odabent, majd a hideg miatt mi is bementünk. Itt volt zene, pia, füst, csak ülőhely nem nagyon. Hoztunk be kintről is asztalokat, olyan nagy volt a szükség.
Ez nagy örömmel töltött el, mert idézte bennem a régi idők Schafferos bulijait, amikor nem kellett szólni snekinek, hogy pénteken jöjjön, csak itt találkoztunk, és tele lett a hely. Sok minden mesélnivalóm a bent történtekről már nincs, mert nem emlékszem kristály tisztán.:D Remélem, hogy sok ilyen péntekünk lesz ezután is! Így kedves Balázs barátom is rájött a nap végére, hogy a Schaffer borozó nem egy kocsma, hanem egy életérzés!
Az én mesém is tovább tartott volna, ha annyit nem ittam volna, hogy ne emlékezzek.:D
